Közért - a politikaellátó

Két angol hülyegyerek "How to Dive” címmel összeszedett mindent, amit a szimulálásról tudni kell. Zseniális Drogba és CR7 paródiák. (via letsgodisco)

Megjegyzés: Az angoloknál a XV. században volt a legnagyobb a korrupció. De miután békét kötött a York-ház és a Lancaster-ház, a "fair magatartás" beépült a nemzeti identitásba, vagy abba, amit annak neveznek. A korrupció, a csalás náluk innentől kezdve főbenjáró bűnné vált. Egy angol nem csal, és Szent György lovagként harcol az őskígyó ellen. Számomra ennek a tudatosodási folyamatnak a - hatszáz évvel későbbi eredménye - a fenti videó. Követhető voltam? :-)

A privát bankár egyetlen alkalommal sem azonosított egy ügyfelet telefonon adott megbízásai, beszélgetései során, erre az ügyfél feljelentette.

Szerintem ismerték egymást:-)

Kis János cikke a HVG-n.

Ostobaság azt gondolni, hogy az alkotmány attól „átmeneti”, mert a bevezető szakaszában szerepel ez a szó. Éppen hogy nem az: az 1989-es alaptörvény emberi jogi értéktartalma világos és határozott. Fő funkciója, hogy megvédje az állampolgárokat a mindenkori hatalom túlkapásaitól. Ez a rendszerváltás legnagyobb vívmánya.

A független magyar bíróságnak pusztán csak alkalmaznia kellene ezeket az alapelveket egy-egy konkrét bírósági ügyben. Nem új alkotmány kell tehát, hanem az alaptörvény következetes betartása. A média értékesebb része hiába őrködik a szabadságjogok felett, ha a magyar bíróság és ügyészség nem alkalmazza az alapjogvédelmet a saját gyakorlatában.

Amikor például - húsz évvel a rendszerváltozás után - a rendőrség brutálisan szétveri a kormány ellen békésen tüntetőket, és ennek semmilyen, de semmilyen következménye sincs, ezen nem fog segíteni, ha deklaráljuk egy alkotmány szövegben, hogy ilyen többé soha nem fordulhat elő. Amikor egy megyei bírósági elnök büntetőjogi feljelentést tesz egy tudományos kutató ellen, mert a tanulmánya kedvezőtlen színben tünteti fel a tevékenységét, akkor ezen nem fog segíteni, ha deklaráljuk a tudomány szabadságát. Amikor a Fővárosi Bíróság elnöke feljelenti a Munkáspárt vezetőjét, mert az nyilvánosan kritizál egy rá vonatkozó ítéletet, akkor ezen nem fog segíteni, ha kifejtjük (csak hogy a bírák is megértsék) a véleményszabadság határait. Amikor a Legfelsőbb Bíróság becsületsértésért elítél egy történészt, aki egy sajtóvita keretében Teleki Pál néhai miniszterelnök jobboldali rajongóit antiszemitizmussal vádolja, akkor ezen nem fog segíteni, ha újra deklaráljuk a sajtószabadságot.

Ebből a perspektívából tehát az látszik, hogy nem látszik semmi. Semmi olyan, amire jelenleg biztos pontként lehetne hivatkozni, ha az a kérdés, hogy kié a múlt, kik vagyunk mi, és milyen jövőt szeretnénk? Ha ugyanis itt és most sérül az alapjogvédelem, akkor sérül maga az egész jogrendszer. Csökken a jogállam tisztelete, romlik az igazságszolgáltatásba vetett bizalom, és végső fokon – megkérdőjeleződik maga a rendszerváltás is. Ezt látjuk most, ebben telnek a mindennapjaink. És nem hinném, hogy ezen egy új alkotmány segítene.

Egy örömteli hír: nyilvánosságra kell hoznia a parlamenti pártoknak, hogy az államtól mennyi hitelt kaptak, és ebből a pénzből milyen ingatlanokat vásároltak a működésükhöz.

Az ügy előzménye, hogy 2007-ben az Országgyűlés úgy döntött: az államtól ingyen bérelt irodahelyiségeiket a pártok megvásárolhatják, és ehhez az állam segítséget nyújt a(z állami) Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül.

Amikor a Figyelő munkatársa - Galambos Márton - a hitelfelvétel és az állami pénz elköltése iránt érdeklődött, a pártok banktitokra hivatkozva tagadták meg az információkat. Egyedül az MDF válaszolt korrekten.

Ezért a Társaság a Szabadságjogokért és a Figyelő beperelte a parlamenti pártokat.

A bíróságon a pártok felettébb érdekesen érveltek. A szocialisták szerint a kért adatok alkalmasak "a politikai terrorizmusra", illetve arra, hogy „rossz szándékú emberek ezzel visszaéljenek”, rágalomhadjáratot indítva az „egyes tisztviselők ellen". A KDNP pedig többek közt azért nem teljesítette az adatszolgáltatást, mert rendkívül takarékos gazdálkodást folytat, összesen egy fizetett alkalmazottal rendelkezik. Az SZDSZ-szel szemben a FIDESZ nem válaszolt érdemben a keresetre, és szabályszerű idézés ellenére is úgy gondolta, hogy nem szükséges megjelennie a bíróságon. 

Ami az ítélet indoklásában a legfontosabb: a bíróság elvi éllel rögzítette, hogy a pártfinanszírozás átláthatóságának követelménye felülírja a banktitok szabályait. Tehát a pártok közpénz felhasználása esetén nem hivatkozhatnak a bank-, vagy üzleti titokra.

Az ítélet nem jogerős.

Andrassew Iván, irodalmi-művészeti életünk egyik állócsillaga, a közéleti publicisztikáiban lángoszlopként utat mutató demokrata a napokban vette át kormánykitüntetését Kiss Péter (MSZP) társadalompolitikai minisztertől 1,2 millió forintot nyert el a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületének (MASZRE) alkotói pályázatán.

Bár nyilván az egész ország heves lázban ég, hogy megtudja, milyen művészi koncepcióval, milyen nagyívű kortárs pályaművel nyert a mester, talán mégsem haszontalan, ha ennek ürügyén bemutatjuk, miként is működik az a kulturális szervezet, amely megelőlegezte ezt a fantasztikus támogatást.

Jogdíjakat osztanak

A támogatást adó MASZRE régi motoros a kulturális iparban. 2003-tól oszt pénzt szépírók, szakírók-szakfordítók, szakmai szervezetek, kiadók-folyóiratok számára. Mint kiemelten közhasznú egyesület, döntően azzal foglalkozik, hogy a számára - törvény alapján - befolyt szerzői jogdíjakat pályázati úton újraosztja különféle alkotóknak, műhelyeknek a saját alapszabálya szerint. A MASZRE fontos szereplő, mert lényegében átvállalja azokat a kulturális alapfeladatokat, amelyeket az állam nem tud vagy nem képes ellátni.

A MASZRE évente több százmillió forinttal gazdálkodik. 2008-ban a kifizetett pályázati pénz összesen 276 millió forintra rúgott. A szépírókra 30 millió forint, a szakfordítókra 19 millió keretösszeg jutott. Néha egyes kategóriákban nem osztanak ki semmit. Ilyenkor a következő évhez adják hozzá a pénzt. Van olyan év, amikor a fel nem használt jogdíjakból a Nemzeti Kulturális Alapnak "adományoznak" 30-50 millió forintot, ezzel is - közvetetten - támogatva az éhhalál szélén lévő művészeket, tudományos kutatókat.

Egy-két furcsaság

A támogatott szakmai szervezetek közül évek óta a Magyar Könyvterjesztők és Könyvkiadók Egyesülete (MKKE) kapja a legtöbb támogatást. 2008-ban három (!) pályázati jogcímen összesen 26 milliót nyertek el a MASZRE-től. Az nyilván teljesen véletlen, hogy a MASZRE és a MKKE első embere egy és ugyanaz a személy: Zentai Péter László, ismert könyves üzletember.

Azt azért megnéznénk, amint Zentai Péter László zsűrielnök elbírálja Zentai Péter László könyvkiadó pályázatát. Felbontja a jeligés, zárt borítékban beadott, több tíz oldalas anyagot, majd kihirdeti a győztest: önmagát. Természetesen mindezt egy nyilvános és nemzetközileg bevett standard alapján. De ne legyünk ennyire rosszindulatúak: Zentai Péter László MASZRE igazgatóként nyilván nem vesz részt a saját pályázatát érintő döntés meghozatalában. Ez így nem lenne korrekt... 

A személyi "átfedéseknek" ugyanakkor nincs végük. Barna Imre műfordító, aki a MASZRE elnökségi tagja, egyúttal az MKKE elnöke is. Bart István műfordító, aki a MASZRE elnöke, egyben az MKKE tiszteletbeli elnöke is. Szántó György Tibor műfordító, aki a MASZRE felügyelő bizottságának tagja, egyben az MKKE elnökségi tagja is.

Haver vagyok, nem?

Félreértés ne essék: ezek az emberek nyilván mind kíváló szakemberek. Csak éppen úgy alakították ki a struktúrát, hogy a baráti körnek osztják el a pénzeket a szakmai minőség álarca alatt. És ez nagyon ciki. Egyszer érdemes lenne megvizsgálni, hogy a fent nevezett tekintélyek (vagy azok kiadói, műhelyei) milyen támogatásban részesültek a MASZRE-tól 2003-2009 között. Szerintem érdekes eredményre jutnánk.

Összefoglalva: a MASZRE pályázási rendszerébe bele van kódolva, hogy nem kizárólag a szuverén szakmai teljesítmény, a magas alkotói színvonal, hanem a szellemi nepotizmus (pozíciók, pénzek ismerősi alapon való osztogatása), az ismeretségek "hátszele" is érvényesül a pályázati anyagok elbírálásánál. A végeredmény szükségszerű: a rossz írók, alkotók nem tűnnek el, mert dotálja őket a haveri kör, vagy rajtuk keresztül az állam. A pályakezdő művészek, fiatal kutató értelmiségiek - zömmel a harmincas évei elején járó korosztály - pedig nem tudnak labdába rúgni, hiszen nekik nincs ismerősük/mutyi-referensük a szervezetben (honnan is lenne?).

Egyébként Andrassew nyerte el messze a legmagasabb támogatást - maga mögé utasítva többek között Bartis Attila és Kukorelly Endre írókat is (a 45 nyertes pályázó átlagosan 4-500 ezer forintot kapott). Erről nyilván nem Andrassew tehet, hanem a MASZRE pályázati rendszere.

Azért megkérdeztük a MASZRE-t, hogy Andrassew Iván pontosan milyen pályázattal is nyert, de a titkárságon azt mondták, hogy ez nem nyilvános információ, mivel készülő művekről van szó. Rendben. Csak azt nem értjük, hogy a nyertes pályázatok indoklásába miért nem lehet betekinteni. Hiszen elvileg ezek nyilvánosak.

Andrassew a blogjában azt írja, hogy jelenleg a "Vert ember álma" című haikuköteten dolgozik: "Már biztosan elkészül" - mondja a mester. "100 haiku Wanda lányom száz képével. Csak akkor adom ki, ha nem kell semmilyen kompromisszumot kötni, mert nem akarok igénytelen könyvet" - írja.

Nos, a magunk részéről semmiképpen nem akarnánk a mestert elvtelen kompromisszumokba hajszolni... 

* Megjegyzés: jelen írás szerzőjének semmiféle kapcsolata nincs - sem közvetett, sem közvetlen módon - a cikkben felsorolt szervezetekkel. Nem pályázott sem a MASZRE-nál, sem a MKKE-nál, sem Andrassew Ivánnál - jelenleg és korábban sem.

Egy világ omlott össze bennem, amikor megtudtam, hogy Obama Nobel-díjas lett. Először a norvég parlament sajátos humorának véltem a jelölést, vicceljük meg az elnököt, hátha elfogadja a díjat, de nem, sajnos ez vérkomoly volt. Jelölték, ő meg elfogada. Meglepte, de átvette. Az ugye teljesen kizárt, hogy Obama valójában gyengeelméjű, egyszerű chicago-i srác, aki bármit elfogad, amit a kezébe nyomnak. Az is kizárt, hogy Obama egy beszari alak, aki annyira tájékozatlan európai ügyekben, hogy valamiért nem meri visszautasítani a tisztes norvég családapák és családanyák kitüntetését. Például kizártnak tartom, hogy megijedt volna Gandhi szellemétől, aki nyilván arra biztatta, hogy ha már ő nem kapta meg a tekintélyes Nobel béke-díjat, akkor legalább a honolulu-i Obama kapja meg.

Másrészt ugye, Európa, amely Platón, Merleau-Ponty, Mozart, a biztonsági kamera, a kitüntetések szülőanyja, nem lehet annyira jelentéktelen egy jobb világot akaró, szegény sorból felemelkedett honolulu-i srác szemében, hogy ne érezze: jó tartozni egy olyan csapatba, amelybe Albert Schweitzer (1952), Teréz anya (1979), Theodore Roosevelt (1906), Thomas Woodrow Wilson (1919), Martin Luther King Jr. (1964) valamint Nelson Mandela ÉS Frederik Willem de Klerk (1993) tartozik. God bless America! God bless the Norwegian Parliament (Stortinget)!

Rájöttem, hogy Obama miért vette át a díjat: mert mélyen belül tudja, hogy a lelkében egy kis zöld, erdei kobold lakozik!!!

Ezt bizonyítja az alábbi videó:

Minden, ami politika. Dr. Közért Károly újságíró közéleti blogja - hamarosan...