Egy világ omlott össze bennem, amikor megtudtam, hogy Obama Nobel-díjas lett. Először a norvég parlament sajátos humorának véltem a jelölést, vicceljük meg az elnököt, hátha elfogadja a díjat, de nem, sajnos ez vérkomoly volt. Jelölték, ő meg elfogada. Meglepte, de átvette. Az ugye teljesen kizárt, hogy Obama valójában gyengeelméjű, egyszerű chicago-i srác, aki bármit elfogad, amit a kezébe nyomnak. Az is kizárt, hogy Obama egy beszari alak, aki annyira tájékozatlan európai ügyekben, hogy valamiért nem meri visszautasítani a tisztes norvég családapák és családanyák kitüntetését. Például kizártnak tartom, hogy megijedt volna Gandhi szellemétől, aki nyilván arra biztatta, hogy ha már ő nem kapta meg a tekintélyes Nobel béke-díjat, akkor legalább a honolulu-i Obama kapja meg.
Másrészt ugye, Európa, amely Platón, Merleau-Ponty, Mozart, a biztonsági kamera, a kitüntetések szülőanyja, nem lehet annyira jelentéktelen egy jobb világot akaró, szegény sorból felemelkedett honolulu-i srác szemében, hogy ne érezze: jó tartozni egy olyan csapatba, amelybe Albert Schweitzer (1952), Teréz anya (1979), Theodore Roosevelt (1906), Thomas Woodrow Wilson (1919), Martin Luther King Jr. (1964) valamint Nelson Mandela ÉS Frederik Willem de Klerk (1993) tartozik. God bless America! God bless the Norwegian Parliament (Stortinget)!
Rájöttem, hogy Obama miért vette át a díjat: mert mélyen belül tudja, hogy a lelkében egy kis zöld, erdei kobold lakozik!!!
Ezt bizonyítja az alábbi videó:
